A felvilágosodás eszmerendszere és főbb képviselői

A felvilágosodás a XVII. ÉS XVIII. század filozófiai  mozgalma,a  feltörekvő polgárság eszmerendszere. Előzménye a természettudományok fejlődése és az, hogy a korábbi vallási alapú világképet, melynek lényege a változatlanság, elavultnak tartották. Úgy gondolták minden fejlődik és változik. A zsarnokságon alapuló feudális állam helyett, szabadságon alapuló államban hittek. A polgárság társadalmi, politikai mozgalmai már nem művészeti vagy vallási, hanem filozófiai eszméket használnak önmaguk elméleti megalapozásául. A felvilágosodás képviselői elvetették a hittételeket, mégsem lettek vallástalanok, kidolgozták a deista felfogást, isten teremtette a világot, de tovább nem avatkozik bele a működésébe, ezért nincs szükség egyházra. Angliából indult el, majd Franciaországban teljesedett ki először.

A felvilágosodás eszmei gyökerei:

·         empirizmus:az ismereteink végső forrása a tapasztalat

·         racionalizmus: a világ az ész alapján ismerhető meg

A francia felvilágosodás szemléletét őrző hatalmas összefoglaló munka, az Enciklopédia

A felvilágosodás egyik alapvető politikaelmélete a szerződéselmélet:

·        John Locke államelméletében az alkotmányos monarchiát állította példaképül, felfogása szerint minden ember rendelkezik veleszületett természetes jogokkal, melyek egy részéről lemond a társadalom működőképessége érdekében (társadalmi szerződés). A szerződésekkel az ember elfogadja, hogy saját maguk illetve a közösség megóvás érdekében a társadalom által hozott törvények szabályozzák tetteiket. Az államnak azonban cserében biztosítania kell az alapvető emberi jogokat(az élet, szabadság, tulajdon védelme), és azt, hogy a polgárok ellenőrizhessék a hatalmat. Ha az uralkodó a szerződést semmibe veszi, a népnek jogában áll a szerződést felbontani és elmozdítani a zsarnokot.

      =Tehát a társadalmi szerződések értelmében az emberek és az állam közt szerződés jön létre, a nép bizonyos jogait az államra ruházza át, amely cserébe megvédi a külső támadásoktól és a belső jogsértésektől.

·       Montesquieu megfogalmazta a hatalmi ágak felosztásának elméletét: a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás egymástól függetlenül működik, egymás kölcsönös ellenőrzésére épül. A népnek joga van a hatalom ellenőrzésére, de csak a polgárok egy szűkebb csoportjának(vagyoni cenzus)

A társadalmi szerződések értelmében az emberek és az állam közt szerződés jön létre, a nép bizonyos jogait az államra ruházza át, amely cserébe megvédi a külső támadásoktól és a belső jogsértésektől.

·        Rousseau elvetette a társadalmi szerződést,a  nép közvetlen hatalmát hirdeti. Szerinte, ha mindenki rész vesz a döntéshozatalba, így a többségi döntés maga a közjó, nincs szükség ellenőrzésre. Az egyéni szabadságot alá kell rendelni a közjónak.

A kidolgozásban segítségemre voltak/ Források:

Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint - B. Mátyus Gyöngy – Bori István;

Száray Miklós – Történelem tankönyvek