A hűbériség és a jobbágyság jellemzői

A középkori feudális rendszerben, Klodvig halála után a majordomusok kormányoztak, és ahhoz, hogy jól tudjanak kormányozni, kialakították a hűbériséget. A megszerzett földek jelentős részét híveiknek adományozták,a  különböző szolgáltatások (katonáskodás, hivatalok betöltése) teljesítéséért . A hűbér tehát egy újfajta birtoklási forma. Volt ajándékként adott birtok, hivatalhoz kötött honor birtok, feltételekkel adományozott földbirtok, benifícium, feltételekkel adományozott örökletes birtok, feudum.

A király nagy hűbéresei maguk is adományoztak kisebb birtokokat, kialakult egy sajátos alá-fölérendeltségi viszony, a hűbéri lánc. A földet adományozó személy (senior-hűbérúr), a megajándékozott (vazallus-hűbéres). Ők kölcsönösen fogadalmat tettek a kötelezettségeik teljesítésére. Senior kötelezettsége: védelem, igazságszolgáltatás, gondoskodás, tiszteletbe tartás. Vazallus kötelezettségei: pl. fegyveres helytállás, pénzbeli helytállás. Az állam gyakorlatilag a hűbéri láncon keresztül működött. A szabály: az én vazallusom vazallusa nem az én vazallusom, tehát közvetlen kapcsolat csak a lán szomszédos szintjei között lehetett.

Ezzel az egésszel párhuzamosan létrejött egy alávetett réteg, a jobbágyság. A jobbágy csak birtokosa-használója volt a földjének. Földje nagyságának arányában tartozott szolgáltatásokkal a föld tulajdonosának, a földesúrnak, ez lehetett termény pénz munkajáradék(robot). Személyében is függött a földesúrtól, ő bíráskodott felette(úriszék)

A kidolgozásban segítségemre voltak/ Források:
Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint - B. Mátyus Gyöngy – Bori István;
Száray Miklós – Történelem tankönyvek