A kiegyezéshez vezető út
§
A
világosi fegyverletétel után Haynau parancsot kapott a megtorlásra. 1849.
október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc 13 tábornokát, Pesten pedig
Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét. Kivégzés,
bebörtönzés, kényszersorozás várt a harcokban részt vevőkre, több ezren
emigrációba vonultak. A véres bosszú után az uralkodó
visszatért a forradalom és szabadságharc előtti gyakorlathoz, az
(új)abszolutista kormányzáshoz. E politika értelmében Magyarországot
beolvasztották a birodalomba. Ezt az 1850-es évek időszakát történelmünk a
belügyminiszter nevéről Bach-korszaknak nevezi.(1850-59)
§
Az
új rendszer elsőként a közigazgatást alakította át. Magyarországról
leválasztották Erdélyt, Horvátországot és az újonnan kialakított Szerb
Vajdaságot, a fennmaradó területet pedig 5 kerületre osztották. A megyék és
városok önkormányzatát eltörölték, a közigazgatás, a hivatalok központi
irányítás alá kerültek. Megkezdődött a polgári állam kialakítása, osztrák
mintára, a kormányzat csak erős karhatalom és kiterjedt besúgóhálózat
fenntartásával tudta működtetni a rendszert. Folytatódott a gazdasági
fellendülés (ipar és vasútépítés terén, külföldi tőke beáramlás,
gabonakonjunktúra), megszűnt a közös vámhatár, ez az egységes birodalmi piac
kialakulását szolgálta. Viszont az elnyomás óriási költségeit a magas adókkal,
az államadósság növelésével tudták fedezni ez hátrányos volt a gazdaság
számára.
§
A
magyar társadalom szinte teljes egészében gyűlölte az új kormányzatot. Voltak,
akik aktív fellépésre szánták el magukat. Pl. Libényi János merényletet
követett el az uralkodó ellen, de ezek a kísérletek nem vezettek eredményre. A
magyar emigráció a harcok újrakezdésében reménykedett. Tevékenyen részt vettek
minden olyan európai nemzetközi konfliktusban, amely Ausztria gyengítését
eredményezhette. A magyar emigráció legtekintélyesebb és legaktívabb személyisége
Kossuth Lajos volt. Az ország többsége a passzív ellenállást választotta: nem
vállalt hivatalt, nem vállalt közszereplést, nem fizetett adót, ahol lehetett,
kijátszotta az államot. E politika vezéralakja Deák Ferenc lett, aki ragaszkodott
az áprilisi törvényekhez
§ Az 1850-es évek végére a külpolitikai
kudarcok(nagynémet egység bukása, krími háború, stb.) és az anyagi csőd miatt
megrendült az önkényuralmi rendszer, ez nehezítette Ausztria helyzetét.
Változásokra volt szükség. Ferenc József menesztette Bachot, elfogadta az
alkotmányosság igényét, majd kibocsátotta az októberi diplomát. A tervezet
Magyarországon az 1847-es állapotokat állította volna vissza, a magyar
önállóságot jelentősen korlátozva. Ez az elképzelés teljes elutasításra talált
Deákék körében(ragaszkodtak a 48-as törvényekhez). Ferenc József módosította az
elképzeléseit a februári pátensben, de ez is elfogadhatatlan volt a magyarok
számára. Az 1861-es országgyűlésen nem is az volt a kérdés, hogy
visszautasítsák-e a császár elképzeléseit, hanem, hogy milyen módon tegyék ezt
meg. Két vélemény alakult ki. Az egyiket a Határozati Párt képviselte, Teleki
Lászlóval az élen. Szerintük Ferenc József nem törvényes király, ezért egyszerű
határozat formájában kell visszautasítani. A Deák vezette Felirati Párt
elfogadta Ferenc Józsefet magyar királynak, ezért feliratban kívánták
visszautasítani. A döntő szavazás előtti napon Teleki László öngyilkos lett, és
Deákék szereztek többséget. A felirat hatására feloszlatták az országgyűlést,
és a császár ismét bevezette az abszolutizmust, bár nem tért vissza az
erőszakos módszerekhez. Ez volt a provizórium időszaka.
§ Ezekben az években az uralkodó és
a magyar vezető réteg legfőbb kérdése az volt, hogyan lehet olyan
kompromisszumot létrehozni, amelyben megmarad Ausztria nagyhatalmi presztízse,
ugyanakkor biztosítva van Magyarország viszonylagos önállósága is. Ebben a
helyzetben írta meg Deák 1865-ben az úgynevezett húsvéti cikkét. A cikkben azt
fejtette ki, hogy a magyarság hajlandó engedni a ’48-as alapvetésből a közös
külpolitika, a védelem és az ezek finanszírozását szolgáló pénzügyek
tekintetében. Az uralkodó összehívta az országgyűlést.
Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint - B. Mátyus Gyöngy – Bori István;
Száray Miklós – Történelem tankönyvek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése