Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének okai és főbb eseményei

1953-ra az erőltetett iparosításnak és a mezőgazdaság kollektivizálásának, valamint a társadalommal szembeni terrornak köszönhetően Rákosi politikája teljes csődbe jutott, a rendszer hadiállapotban állt a társadalommal. Sztálin halála után a szovjetvezetés érzékelte, hogy az alárendelt államokban a feszültség már közvetlenül fenyegeti a rendszer stabilitását és értesültek a magyarországi viszonyokról, így meghatározták, hogy egy új politikát Nagy Imre vezette kormánynak kell vállalnia. Nagy Imre úgy gondolta, hogy az ő feladata rákosista politika torzulásainak kijavítása, és ez által a rendszer megerősítése, lehetségesnek tartott egy sajátos magyar szocialista modell kialakítását. Az új szakasz politikában nem volt személyi kultusz, csökkent a félelem, továbbá voltak reform ígéretek, melyek az emberek életminőségének javítását célozták. 1955-ben azonban leváltották, mert túl sokat engedett, megkezdődött a visszarendeződés, de Rákosi már nem tudott visszatérni a régi politikájához, már a párton belül is bírálni kezdték és Hegedűs András lett az új miniszterelnök.

Felerősödött a pártellenzék, amely értelmiségi körökből, újságírókból, írókból állt, nem voltak befolyásosak, de mozgolódásuk veszélyes volt a rendszer számára. 1956-ban tavasszal megalakult a Petőfi Kör, amiben diákokból álló hallgatóság előtt vitákat rendeztek, a viták során kiemelték a korábbi korszak hibáit és bűneit, követeléseket kezdtek megfogalmazni, a helyesnek vélt politikával kapcsolatban. Céljuk Rákosi menesztése, Nagy Imre kormányalakítása volt. Június 28-án volt a poznani munkásfelkelés (rendszerellenes megmozdulások, fennállt a szovjet beavatkozás veszélye – a magyar egyetemisták okt. 23-ra Lengyelország melletti szimpátiatüntetést szerveztek), amely után a szovjet vezetés Rákosi menesztése mellett döntött. Az új párfőtitkár Gerő Ernő lett, azonban a feszültség nem oldódott fel, mert ő is részese volt a rákosista politikának. Október 6-án került sor a rehabilitált Rajk László újratemetésére, temetése a rendszer elleni tiltakozásnak számított. Október 22-én a Szegedről induló MEFESZ- Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 16 pontban fogalmazta meg a követeléseket és tüntetést hirdetett meg. Nagy ellenezte a tüntetést, mert attól tartott, hogy a tömeg az ő igényein messze túlmenő követeléseket fogalmaz meg. Ő egy megreformált szocialista rendszert akart még mindig kiépíteni.

Október 23-án az egyetemista felvonulást előbb betiltották, majd engedélyezték. Az eleinte diákokból majd munkából hazatérő budapesti civilekből álló utcai tömeg követelte Gerő Ernő távozását, a rákosista rendszer felelősségre vonását, Nagy Imre kinevezését miniszterelnöknek, a szabad sajtót, a szabad választásokat, a szólásszabadságot, a nemzeti jelképek visszaállítását.

1.      Tűntetés kezdődött a Petőfi szobornál, majd a Bem téren, ahol felolvasták követeléseiket majd kivágták a magyar zászlóból a szovjet mintára alkotott állam címert.

2.      Esti Parlament előtti tüntetések voltak a Kossuth téren. Az országgyűlés előtt a tömeg Nagy Imrét követelte a kormányba, aki a Parlament ablakából egy beszéddel próbálta lecsillapítani és szétoszlatni a tömeget, ez csalódást okozott az embereknek. A tömeg nem oszlott fel.

3.      A Magyar Rádiónál fegyver dördült: elfoglalták az épületet.

4.      A tömeg ledöntötte a Sztálin szobrot, amely a régi rendszer bukását jelentette mindenki számára.

Vidéken is jelentős események történtek, pl. Debrecenben a fegyvertelen résztvevőkre lőtt az ÁVH.  

Éjszakára már szovjet csapatok vonultak be Budapestre, megkezdődött a szabadságharc.  Másnapra az MDP a szovjetekkel statáriumot és kijárási tilalmat hirdetett, és Nagy Imrét éjjel miniszterelnökké választották, ez azonban a felkelők és a társadalomjelentős részének kevés volt. A szovjet páncélosokkal szemben erős ellenállás alakult ki a felkelők részéről, az ellenállási központok a Corvin mozi és a Széna tér volt.

Október 25-én a magyar vezetés azt sugallta, hogy a megmozdulások befejeződtek ezért a Kossuth téren a polgárokból, fegyveres felkelőkből, magyar katonákból álló tömeg gyűlt össze, hogy a szovjet csapatok fővárosból való kivonását követeljék, de a tömegre gyilkos sortűz zúdult, a vérengzés híre tovább fokozta a felkelők elszántságát.

A helyzet ellenőrzése kicsúszott a pártszervek kezéből, több városban fegyveres felkelők vették át az irányítást, általánossá vált a sztrájk, a nagyobb munkahelyeken forradalmi bizottságok és munkástanácsok alakultak.

Október 28-án Nagy Imre rádióbeszédben jelezte a forradalom győzelmét, tűzszünetet rendelt el, feloszlatta a gyűlölt ÁVH-t, bejelentette a demokrácia helyreállítását, szerveződni kezdhettek a megszüntetett pártok, visszaállította a Kossuth-címert, felszólította a szovjet csapatokat a kivonulásra. De még ekkor sem volt szó arról, hogy a kommunista párt vezető szerepe megkérdőjeleződne, a miniszterelnök álláspontja a szovjeteknek mindenképpen a maximum volt, amíg elmehettek. Nagy Imre új kormánya nem tudta elérni a megbékélést az országban, a felkelők nem akarták letenni a fegyvert, amíg a szovjet csapatok valóban el nem hagyják Magyarországot.

A kormány fokozatosan túllépett az október 28-án rögzített állásponton. Nagy elismerte a többi pártot is, valódi koalíciós kormányt hozott létre, a konszolidációja elérte a megnyugvást, de a helyzetet a szovjetek már nem tartották elfogadhatónak, mert a többpártrendszer kialakulásával már nem az MDP kezében volt a hatalom, hanem a koalíciós kormányéban.

Emiatt és a szabaddá vált sajtóban elhangzó szovjetellenes követelések miatt, október 31-én döntés született arról, hogy a Szovjetunió fegyverrel fogja leverni a magyar forradalmat. A szovjetvezetők számára nyilvánvaló lett, hogy a konszolidálás nem maradhat azon keretek között, amire 28-án ők még áldásukat adták, Nagy Imre nem tud olyan intézkedéseket végrehajtani, amely megőrzi a kommunista pártvezető szerepét, és megtartja az országot a szovjet blokkban. Hruscsov a Szuezi válságot használta ki arra, hogy elterelje a világ figyelmét a térségről. Továbbá az USA kinyilvánította, hogy nem tekinti lehetséges szövetségesnek Magyarországot és nem vállal háborús konfliktust Magyarországért. Október 31-én az MDP helyett új párt alakult: Magyar Szocialista Munkáspárt néven, a főtitkárt, Kádár Jánost Moszkvába vitték, ahol szembesülnie kellett azzal, hogy a döntés az újabb katonai támadásról megmásíthatatlan, és a szovjet pártvezetés őt szemelte ki Magyarország élére. November 1-jén a Nagy Imre kormány elszánta magát a Varsói Szerződésből való kilépésre, semlegesnek nyilvánította az országot és ezek a lépések hozzájárultak az ország belső nyugalmának megteremtéséhez. Azonban november 4-én megindult a szovjet hadsereg támadása, ezzel párhuzamosan Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A magyarokban folyamatosan az a hamis vélekedés lett táplálva, hogy fegyveres nyugati segítségre is számíthatnak. A szovjetek pár nap alatt felszámolták a fegyveres ellenállást. Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségre menekült.

A kidolgozásban segítségemre voltak/ Források:
Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint - B. Mátyus Gyöngy – Bori István;
Száray Miklós – Történelem tankönyvek