Demográfiai változások a XVIII. századi Magyarországon

A török kori környezet pusztulásnál is súlyosabb következményekkel járt a hatalmas emberveszteség, a hadjáratok majd az azokat követő éhínségek, járványok következtében tömegesen pusztultak el az emberek. A XVI-XVII. században Nyugat-Európa lakossága jelentősen növekedett, míg Magyarországé stagnált vagy csökkent, így az országban elmaradt 2 évszázad népességszaporulata. Az ország 1711-ben érte el a demográfiai mélypontot.

A Török Hódoltság egyes alföldi területei szinte teljesen elnéptelenedtek, a megmaradt lakosság egy része a királyi Magyarországra és Erdélybe menekült: a népsűrűség nagyon egyenlőtlen lett.

A béke és a termelés beindulása után, a népességszaporulat gyors ütemben el kezdett emelkedni, a XVIII. század végére a népesség megkétszereződött (9,5 millió). Ezt az emelkedést azonban önmagában nem a népességszaporulat biztosította, jelentős mértékben hozzájárult a bevándorlás.

A népességnövekedés forrásai:

·         természetes szaporodás: a háború után magasabb volt a születési arány, csökkent a halálozás

·         magyar belső vándorlás a sűrűn lakott országrészekből, illetve a peremterületekről az ország ritkán lakott belső részei felé (a pusztítások az ország középső területeit érintették, így a peremterületek népsűrűsége magasabb volt az alföldinél, így a migráció elsősorban az egyenlőtlen népsűrűséget egyenlítette ki, de ezáltal javított az életkörülményeken és növelte a természetes szaporulatot). A peremterületekre a magyarok helyére érkeztek:

o   szlovákok (tótok): Kárpátok területéről Felvidékre

o   románok: Kárpátok területérő Erdélybe

o   horvátok: Horvátország területéről Szlavóniába, Nyugat-Dunántúlra

·         bevándorlás

o   öntevékeny betelepülés: az ország határai mentén élő szomszédos népek, szerbek, csehek, lengyelek, ruszinok, románok bevándoroltak a szabad földterületekre.

·         szerbek: Határőrvidékre, Szlavóniába

·         ruszinok: Kárpátokból Kárpátaljára

·         csehek/lengyelek: Morvaországból Felvidékre, beolvadtak a szlovákokhoz

·         románok: Havasalföldről, Moldvából Erdélybe

o   szervezett betelepítés: az állam irányításával svábokat telepítettek be az országba, a sűrűn lakott birodalmi területek zsúfoltságának enyhítése, a magyarországi adózók számának növelése, és a katolikusok arányának növelése miatt

·      kisebb népcsoportok megjelenése: cigányok: Indiából, zsidók: Galíciából

Az ország a bevándorlások miatt több és kevert nemzetiségűvé vált (pl. 1-1 falun belül akár 2-3 nemzetiség is együtt élt, pl. Temesközben magyarok, románok, szerbek, németek, csehek, szlovákok, olaszok, ruszinok is éltek). A magyar nyelvűek aránya 45% körülire csökkent. A nemzetiségek különböző területeken éltek, más vallásúak és más társadalmi felépítésű voltak.

A magyarokon és a horvátokon kívül, a nemzetiségek csonka társadalmat alkottak, azaz hiányzott a nemesség, a vezető szerepet a papság vagy a vékony polgári és értelmiségi réteg töltötte be. Teljes társadalom: nemesek, polgárok, parasztok

·         magyarok(szórtan az egész országban, Dunántúl, déli Felvidék, Alföld, Székelyföld): római katolikus, református vallás, teljes társadalom

·         horvátok(Horvátország, Szlavónia, Ny-Dunántúl): római katolikus vallás, teljes társadalom

·         svábok(Tolna, Baranya): római katolikus vallás, nincs nemesség=csonka társadalom, polgárság zömét ők adták

·         szlovákok-tótok(Felvidék) római katolikus vallás, nincs nemesség=csonka társadalom, többségük jobbágy, vékony kispolgári réteg

·         ruszinok(Kárpátalja): ortodox vallás, nincs nemesség= paraszti csonka társadalom( többségük jobbágy), papság

·         románok(Erdély): ortodox vallás, nincs nemesség=csonka társadalom, papság

·         szerbek(Határőrvidék, Szlavónia, Horvátország): ortodox vallás, kevés polgár, nincs nemesség=csonka társadalom, többségük jobbágy

·         cigányok(vándorló nép): katolikus vallás, kereskedők

·         zsidók(Buda, üldözöttek): zsidó vallás, kereskedők

A 18. század folyamán Magyarország benépesült, az ország jelentős részben pótolta a török kor népességveszteségét, de a bevándorlások következtében jelentősen megváltoztak az ország etnikai viszonyai, a magyarság, saját országában kisebbségbe szorult.  Horvátország lakosságát itt nem számítva (nem volt a magyar királyság szerves része) alig-alig közelíti meg számaránya az 50%-ot.

A kidolgozásban segítségemre voltak/ Források:
Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint - B. Mátyus Gyöngy – Bori István;
Száray Miklós – Történelem tankönyvek